Tahiti Tánc Karácsony – Tahitian Dance Christmas

(English below)

December 15-én csütörtökön különleges, télben-napsugaras közös estével, tánccal, zenével ajándékoztuk meg családtagjainkat, barátainkat a déli szigetek hangulatában. Nagy örömünkre a programokkal zsúfolt karácsonyi szezon ellenére sokan eljöttek gyönyörködni és kikapcsolódni.

A hangulat megalapozásaként az estét a “Szívdobogás” cimű filmmel kezdtük, amit 2012-ben forgattunk Hunorral Tahitin a kultúráról és a táncról. Ez egy 15 perces részlet az Egyazon Nap Alatt dokumentumfilmből. (A filmről és az ezzel kapcsolatok utazásokról és munkáról itt találhattok bővebb információt, itt pedig fotókat.)

A táncok sorát a Karácsonyi táncunk kezdte, amit ez alkalommal mutattuk be először, az “Adeste Fideles” (Ó jöjjetek hivek) középkori latin karácsonyi himnusz dallamára. “Megszületett az angyalok királya, ó jöjjetek imádjuk, az Úr Krisztust!”

“Born the king of angels,

O come let us adore Him

Christ the Lord!”

Ezt Lien aparimája követte. Az aparima egy énekes-szöveges dalra előadott táncot jelent, aminek a koreográfiája hűen követi a dalban megfogalmazottakat. Lien vietnámi származású, évek óta él Budapesten. Ezt a táncot még Szingapúrban tanulta, ahol ideköltözése előtt megismerkedett a tahiti tánccal. Nagy öröme volt mindkettőnknek, mikor egymásra találtunk 2015 novemberében, hiszen nem is remélte, hogy Budapesten találni fog tahiti táncos csoportot, én pedig benne egy lelkiismeretes és szeretetteli asszisztenst segítőtársat akinek már volt tapasztalata a táncban. A dal címe, amire táncol, Te Vai Nui, Ana Vai Ora – A víz, az élet forrása. Az eziránt kifejezett háláról és örömről szól. “Van egy kút a földeden, ó végtelen sziget. A föld mélyéből így nyerünk életet (…) Soha ne feledjétek az ősök tanitását, így lesz életeteknek örök forrása.”

Te vai nui te anavai
I ni’a i te fenua
Taha’a nui
Mai rora noa mai Te puna ora
O te nuna’a

(…)

Eiaha ia mo’e te mau ha’api’ira’a
Ta te mau matahiapo
e tupu mai ei ora

A táncok sorában egy otea következik. Az otea dobszólóra előadott táncot jelent. Ezt a táncot én Tahitin tanultam Teruria Taimana iskolájában. (Mivel ez az első otea, amit megtanitok a tanfolyamon, ezért lassabb tempójú és kicsit egyszerűsitettem az eredeti koreográfián.) Az oteák is történetet mesélnek el, ez az otea a közösségről szól. Ez talán abban a részben látszik a legjobban, amikor félkörben törökülésben leülünk a földre. Ez az együtt éneklést, történetmesélést, tűz körüli közösségi életet szimbolizálja. A tahiti táncoknak van egy külön vállfaja, a paoa, mikor a csoport éppen igy, ahogy mi, körbeül, csak ráadásul kántálással is kisérik a dobokat. Közben egyes táncosok felemelkednek és rövid szólókat vagy duókat adnak elő a többiek szórakoztatására. Erre a közösségi táncra utal a mi félkörünk is. A tánc bevezetőjében Hunor orrfurulyán (tahiti nevén vivo) játszik szólót.

Ezután Hunor röviden beszélt nekünk a Tahiti zenekarokról és az ott használt hangszerekről. Ő a párom és társam a Tahiti Táncban (is). Párhuzamosan tanultunk, ő dobolt mind Japánban, mind Tahitin, amig én táncolni tanultam.

A beszámoló után egy rövid szóló következett Hunor dobolására. Nagy kincs, hogy nekünk itt Budapesten van egy saját dobosunk, mert teljesen más érzés élő zenére táncolni, mint felvételekre! Remélem hogy hamarosan az az álom is megvalósul, hogy egy egész dobzenekar fogja kisérni a táncainkat…

A következő otea cime Rahu Nui. A Rahu a böjt időszakát jelenti tahiti nyelven, Nui pedig annyit jelent: nagy. Ezt a koreográfiát Japánban tanultam, a Tiare Heipua iskolában.

Az otea után egy rövid részlet következik abból az egyórás műsorból, amit 2014-ben Tahitin adtunk elő a Pupu Tuhaa Pae tánccsoporttal a Heiva versenyen. Az előadással 2. díjat nyertünk. A pazar jelmezzel pedig, amiben táncolok (és amit megkaptam ajándékba a csoporttól amikor elhagytuk a szigetet) megnyertük a verseny fődíját öltözet kategóriában.

Az előadás Taarei, a hal és Tururaroiterai barátságának legendáját dolgozta fel. A kis hal elveszik és barátja útnak indul a végtelen óceánon, hogy megkeresse. Utazásai közben találkozik többek között a bálnával is, az ő tánca és éneke az első koreográfia, amit előadok. Erről igy irtam az utazós blogunkban korábban:

Majd az állatok legszentebbje, a Rurutu partjainál gyakori vendég, a bálna jelenik meg. A dal szövege azt irja le, ahogyan a bálna örömmel játszik a habokban és hálát ad az óceánnak a végtelen térért, ami könnyedén befogadja hatalmas testét, a játékért és a szépségért, ami körülöleli. Ekkor lép szinre a bálnavadász, aki megsebzi, de a sebesült bálna elmenekül és igy zárja énekét: “lemerülök a mélységes mélybe, olyan mélyre, ahol az ember szuronya nem érhet el és ott fogom zengeni a szeretetet, amig csak dobban bennem az élet.”
Na te puai o te au,
te aoi iau i te ao uripao,
te vaiaore e ta’ata
I reira vau e umere ai
te parau o te aroha
Az otea, ami ezután következik, az előadásunk fináléja volt, köszönetmondás a nézőknek, hogy velünk tartottak, amit az eredeti előadásban 120 táncos felszabadult közös táncának fergeteges energiája tett feledhetetlenné.
Erről az előadásról és a Heiva versenyről az előbb emlitett utazós blogban olvashattok bővebben.

A mi finálénk a Te Vaka zenekar Pate Pate cimű száma volt. Nekem ez a koreográfia külön kedves, mert ez volt az első polinéz koreográfia, amit valaha tanultam. Polinéznek mondom szándékosan és nem tahitinek, hiszen a szövege tokelaui nyelven íródott, a zenekar tagjai pedig, akik eőadják vegyesen polinéz származásúak, de ezek rokon kultúrák és gyakran kölcsönöznek egymástól mind táncos, mind zenei elemeket és hangszereket. A cím annyit jelent: rönkdob, ami arra a rendkivül hangos és alapvető fontosságú hangszerre utal, amin Hunor is játszott a dobszóló alatt, illetve bemutatta a közönségnek, mikor  a hangszerekről beszélt (tahiti neve: toere). Ez egy vidám évődő, párkereső-párválasztó dal. A refrénje: “Gyerünk táncolj, csak igy tovább, ennyire édesen a rönkdobok ritmusára”

hihiva ki luga hihiva mai ve
hihiva malie ki te pate pate

A másik dolog, ami miatt ez a tánc különösen kedves a szívemnek, hogy a kezdő tanítványaim is tudják már, és így tizennégyen együtt táncolhattuk el (kb kétszer ennyien vagyunk összesen, de mindenki nem tudott jelen lenni). Olyan sokan voltunk, hogy hárman a színpad előtt kellett, hogy táncoljunk! A közös örömteli táncnak felemelő, feltöltő, megerősítő ereje van és ezt nem csak én, a táncosaim is érzik. Nagy élmény egyre többen osztozni ebben. A tánc úgy van mint a szeretet (talán mert az életöröm összeköti őket): minél többet adsz belőle, annál gazdagabb leszel.

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki segitett ennek az ünnepnek a megszervezésében, lebonyolitásában! Hölgyek, nagyon büszke vagyok rátok, gyönyörűen táncoltatok! Köszönöm Hunornak az élő zenét és dobolást! Köszönöm azoknak a barátoknak és családtagoknak, akik nem csak teret és időt és lehetőséget buztositanak, hogy eljöjjetek órára és gyakoroljatok otthon és szombaton és mindig, hanem eljöttek megnézni és támogattak mosollyal, biztatással, szeretettel. Köszönöm azoknak is, akik nem tudtak eljönni, de drukkoltak nekünk a világ bármely táján. Nekem hatalmas élmény volt. Rengeteget formált rajtam a tahiti tánc az elmúlt 10 évben, sokszor voltam bátortalan, sokszor éreztem reménytelennek, hogy megtanulom, sokszor nevettek ki és tartottak furcsának is miatta, mikor azt mondtam, hogy Tahiti Táncot szeretnék tanítani itthon. A tegnapi este nekem nagy mérföldkő volt ebben. Még kicsik vagyunk, de vagyunk és közösség vagyunk, olyanok, akik szeretik, segítik és emelik egymást. Az előadás utáni beszélgetésekben annak örültem a legjobban, hogy akik ezt látják, azokra hatásal van, azok is érzik ezt, részesei lesznek. Igenis van értelme Budapesten Tahiti Táncot tanítani, azért az örömért, szépségért, erőért, közösség élményért, amit általa kapunk – és továbbadunk!

ENGLISH

15 December we invited our beloved ones to a special, warm, tropical Christmas party. It was our gift to our families and friends so we were all happy to see that many people could make it in spite of the fact that it was during the rush before Christmas. Thank you all for coming!

We started with watching “Heartbeat”, a short documentary on Tahiti and Tahitian dance, created by Teodora and Hunor on the spot in Tahiti in 2012. The film was in English and French, with Hungarian subtitles. It is part of a one-hour documentary on minority cultures and art, the title is Under the Same Sun. (If you would like to see the full movie, drop me a message at [email protected]) and you can find out more details about the project here.

We started the dances with our Christmas Choreography. It was the first time we ever performed it in front of an audience! The movements are composed to the music of “Adeste Fideles”, a Medieval Latin Christmas Hymn.

This was followed by another aparima. We call the dances performed to melodic songs with vocals aparima. In these dances, the movements (especially the hands) of the dancer(s) follow the lyrics very closely. Lien is a beautiful dancer from Vietnam. She has been living in Hungary for a few years now. She learned this dance in Singapore, where she was introduced to Tahitian Dance while studying at university there. We were both very happy when we found each other in November 2015.  She wasn’t even hoping for Tahitian Dance lessons in Budapest and as for me, I found a diligent and warmhearted friends and helper in her. The title of the song she danced to is Te Vai Nui, Ana Vai Ora – There’s a Well in Your Garden. the song is a reminder that we need to treasure and preserve the source of life given to us humans by nature. “Here is a well, on your land, infinite island. Oh people, from the depths you extract Life (…) Never forget the teachings, your ancestors passed down to you, that will be your Well of Life.”

Te vai nui te anavai
I ni’a i te fenua
Taha’a nui
Mai rora noa mai Te puna ora
O te nuna’a

(…)

Eiaha ia mo’e te mau ha’api’ira’a

Ta te mau matahiapo

e tupu mai ei ora

The next choreography is an otea, which means a dance performed to a drum solo. I learned this dance in Tahiti, from Teruria Taimana. Since this is the first otea I teach at my dance class, it is slow tempo and I simplified the moves a bit. Oteas usually also tell a story, this dance is about community. This can be seen best in the part when we all sit down to the floor in a semi-circle. This symbolizes telling stories and singing together by the fire, the traditional way of socializing. There is a dance form, the paoa, when the dancers sit in a circle, dance with their hands and chant to the drums. Some dancers stand up and perform solos or duos to entertain the others. Our little semi-circle alludes to that. In the introduction to the dance, Hunor plays the nose flute (vivo) a traditional Tahitian wind instrument. It is often used to introduce dances or even theatrical plays. They say that it is the instrument that awakens the heart with its gentle, subtle sound.

After the otea, Hunor gave a short introduction about Tahitian instruments, especially the drums. He is my partner in Tahitian Dance (too): he learned, practiced and performed drumming while I was learning the dance both in Japan and Tahiti. 

I performed a short solo dance to his live drumming. It is a great treasure that we have someone to play the drums live! I hope that soon he will be able to find others to join him and we will have a live orchestra accompanying us. Dancing to the live drumbeat is a totally different feeling than moving to recorded beats.

The title of the next otea is Rahu Nui. Rahu means the period of fasting in Tahitian language. I learned this dance in the Tiare Heipua dance school in Japan.

Following that, I performed a short excerpt of our show from the Heiva 2013 in Tahiti, where we (me among the dancers and Hunor with the drummers) performed with the team Pupu Tuhaa Pae. Our group won 2nd price overall, and we won the grand prix for the amazing costume that I am wearing for the dance. (It was given to me as a present by the team when I left the island!)

We performed the legend of Taarei the fish and Tururaroiterai the great warrior. The little fish is lost and Tururaroiterai sets out to the open ocean in a vessel to find his friend. Among other sea creatures he encounters the whale. The song of the whale is the first dance I performed. She sings about her freedom and joy, she thanks the ocean for the boundless playground and for all the beauty she is surrounded by. Then a whale hunter enters and wounds the animal. She manages to escape, and end the song with these lines: “I will go down to the deepest ocean, so deep that a human’s spear will never reach me and I will keep singing about love as long as my heart beats.”

Na te puai o te au,

te aoi iau i te ao uripao,

te vaiaore e ta’ata

I reira vau e umere ai

te parau o te aroha

The otea after the whale’s song is the grand finale of our 2014 Heiva show. It is performed as a sign of gratitude towards the audience. At the competition all the dancers of the team, 120 of us made this dance powerful and unforgettable.

Our grand finale for the show here in Budapest was PatePate by the band Te Vaka. This choreography is very dear to my heart, because this was the first Polynesian dance I have ever learned. I say Polynesian and not Tahitian on purpose, because the song itself is written in Tokelau language and the musicians of the band are from every corner of the Polynesian triangle. There is no problem with this, since these cultures are members of the same family and it has been a common tradition that they borrow dance movements, music, even musical instruments from one another. The title of the song means Logdrum. It refers to the very basic instrument that Hunor also played (and introduced to the audience). The Tahitian name is Toere. The song itself is a joyful teasing between boys and girls when they are looking for a lover. The chorus is the following: “dance on up, dance just like that, dancing ever so sweetly to the Pate Pate (logdrum)

hihiva ki luga hihiva mai ve
hihiva malie ki te pate pate

The other reason why I love this song so much is that this is the dance that all my students know! Therefore we could all dance it together, 14 of us. We were so many we didn’t even fit on the stage, three of us had to dance in front of it. (Altogether we are almost 30 by now, but not everyone could join the Christmas party). Sharing the dance is elevating, fulfilling and empowering, and my dancers can feel that. The more we are, the more powerful it is. Dance is like love (maybe because the joy of life connects the two) : the more you give away, the richer you get.

I am very thankful to everyone who helped make this performance happen. Dear Ladies, I am so proud of you, you danced graciously and smiling! Thank you Hunor for the live music and drumming! Great thanks to the friends and family, who did not only put up with this unusual hobby, but came to support us with encouragement and love. Thanks to all of you who couldn’t make it, or who live far, but are always with us in spirit. I am so honored and happy to have this project. The last ten years learning Tahitian dance has shaped me spiritually and physically as well. I have had hard times, when I thought I will never be good enough, when I was injured, or when I asked myself what’s the use. Most people just laughed very courteously when I told them I want to teach Tahitian Dance in Hungary. This night was a milestone in my dance-journey. We are still small, but we are a loving, caring, bonding community. And chatting with people from the audience after the show I was happy to see that this spirit comes through. They are touched by it and become part of it. Now I can see that it is worth teaching Tahitian Dance in Budapest, for the joy, the energy and the community that we share through this.

Tahiti Tánc Karácsony 2016

Tahiti Tánc Karácsony 2016