Polinéz tánc hétvégét tartottunk Budapesten

for the English version of this post, please click here: Polynesian Dance weekend in Budapest

Izgalmas és eseménydús hétvégén vagyunk túl, Claire és Maile színt, új tudást és élményt hoztak nekünk Polinéziából Budapestre!

 

 

A hétvége péntek este egy intenzív, három órás otea dobszóló workshoppal kezdődött,

ahol Claire először türelmesen és aprólékosan átvette velünk az alapokat, utána pedig egy saját koreográfiát tanított meg nekünk. Ennek kettős témája a hódítók által hozott vallás miatti erőszakos elszakítás az ősi kultúrától és az egyesülés: a házasság. Első nap csak ennyit tudtunk meg, de biztosított minket Claire, hogy másnap, a többi workshopon a történet részleteire is fény derül majd.

A workshopot meglepetéssel zárták: egy szenzációs otea duot mutattak be nekünk közösen.

Szombat reggel az aparimával, vagyis a lírikus műfajjal folytattuk a gyakorlást.

A tánchoz tartozó történetben visszaköszönt az előző napi dobszóló témája. Claire elmesélte Taupapa történetét, akit a kereszténység elszakított az ősi vallásától és a templomba kényszerített. Élete végén mégis úgy döntött, hogy a régi hagyomány szerint, egy ősi szent helyen, egy marae-ban szeretne meghalni, mivel számára elképzelhetetlen, hogy egy fadobozban tegyék a föld alá. Megkéri a barátait, hogy kísérjék el az ősei marae-jához. Ez egy kockázatos vállalkozás, mivel az átnevelés szigorúságában az ilyen eretnekséget keményen büntették.
Tahua megérkezik a marae-ba, de mielőtt meghal, eszébe jut a felesége, a szerelme, és az, hogy vele templomi szertartásban keltek egybe. Bánja, hogy nem a hagyományos szertartást választották és hívja a felesége lelkét, hogy a halál előtt még egyesülhessenek. Ez az álomszerű hívás, az utazás a lelkek birodalmába a témája a versnek, amire a dal és a koreográfia íródott. Honoipo a címe, ez a hagyományos tahiti szó a házassági frigyre és két lélek teljes egyesülését jelenti.
Megindító volt ezt a történetet megjeleníteni a Verua zenekar gyönyörű dallamaira és Taua versének soraira.

 

 

Ezután Maile vette át a tanítást harciasabb műfajjal és maori hakát tanultunk.

Ezen az órán férfiak és nők is részt vettek, azzal a különbséggel, hogy a női kar többet énekelt, a férfiak inkább üvöltöttek. Az Nga Iwi hakát tanultuk meg, aminek a témája a csatában meghalt hősökre való emlékezés és az életért való hála. A jellegzetesen erős, harcias, szilaj mozdulatok és a hangos, nyers üvöltés izgalmas váltás volt azoknak, akik a délelőtti és a délutáni órán is részt vettünk 😃.

 

A nap utolsó gyakorlásán a tűztánc alapjait mutatta meg nekünk Maile.

Az órát azzal kezdtük, hogy elkészítettük a saját botunkat, amivel utána gyakoroltunk. A workshop legizgalmasabb részevolt, mikor kimentünk az esti dunapartra és ott tűzzel is kipróbáltuk azt, amit addig csak bottal szorgalmasan gyakoroltuk. Remélem minél hamarabb bele tudjuk venni ezt a technikát is az előadásunk repertoárjába! Én azóta is szorgalmasan gyakorlok.

 

Erős inspiráció volt ez a hétvége. A tahiti táncon kívül is gazdag a polinéz kultúra és felüdítő és izgalmas volt új aspektusait is megismerni nem csak nézőként, hanem részese lenni a mozdulatok és szavak és a történetek által, amiket a tanáraink elhoztak nekünk. Köszönjük nekik!

Hálás vagyok a résztvevőknek az érdeklődésért, lelkesedésért, figyelemért, amivel kísérték a hévégét és a kedvességért és figyelmességért, amivel a tanáraink iránt voltak. Nagy feladat de nagy öröm is volt egyben egy ilyen eseményt megszervezni és lebonyolítani, remélem lesz még ilyen lehetőség a jövőben is!