Vélemény a tanárokról

“Bár a legfontosabb, hogy mindenki megtalálja azt a mozgásformát, amiben szabadon ki tudja magát fejezni, DE!
A női létben az egyik legnagyobb ősi paradoxon az erő és a gyengeség jelenléte egyszerre. A tahiti mágiáját segítségül hívva viszont meg lehet szelídíteni ezeket a képességeket,hogy egészséges formájukban és arányukban legyenek jelen s táplálják a nőiségünket. Hogy az erő uralása ne járjon együtt a megkeményedéssel, és a gyengeség elfogadása ne váljon kiszolgáltatottsággá. Ha ezek egyensúlyát megtapasztaljuk a tánc által, egy hihetetlen gazdag és izgalmas világ tárul elénk, ráébredünk hogy egy kiapadhatatlan kincses bánya veszett el bennünk! 🙂 Amin mindig van mit finomítani!
És hogy miért pont Teodórával, Szilvivel, Anikóval és Zsuzsóval tedd/teszem ezt? Mert Szupernők, akik nem félnek táncukkal megmutatni, pőrén, gyönyörű lelküket, és ezzel másokat is arra inspirálnak, hogy megkockáztassák a kivirágzást. Engem már táncba csaltak, és nagyon hálás vagyok érte!” Éles Szandra

Végh Teodóra, a tahiti tánc iskola és a Manahiti tánccsoport alapítója

2007-ben találkoztam először a tahiti tánccal és azonnal magával ragadott az ősi erő, ami árad a dobokból és sugárzik a táncosokból, mikor ezekre a ritmusokra táncolnak. Lenyűgözött, hogy az erő mellett mennyi lágyság, nőiesség, könnyedség és életöröm rejlik ebben a táncban. Japánban tanultam évekig, majd több, mint fél évet Tahitin. Mindenütt azt tapasztaltam, hogy egy nyitott, befogadó női körben folyik a gyakorlás és ezt szerettem volna megteremteni itthon, mikor megalapítottam a tánc csoportot, hogy megőrizzem a tüzet. A tüzet, ami a kitartó gyakorláshoz kell tánc technikában és erőnlétben. A tüzet, ami a kreativitáshoz kell, amikor születik egy új koreográfia vagy színdarab. Ez a közösség, a “táncostörzs” tartja életben a tüzet, az inspirációt. Számomra minden nő, akiben megvan a bátorság, hogy a tahiti táncot válassza eszközül, hogy kívülről-belülről dolgozzon magán, abszolút tiszteletet érdemel és egy olyan támogató közeget, ahol biztonságban tud fejlődni. Tanárként olyan figyelmet szeretnék adni minden egyes táncosomnak, hogy hétről hétre egyre kifinomultabb, tudatosabb táncmozdulatokkal és egyre harmonikusabb mozgással tudják kihozni magukból az erőt és szépséget, ami bennük van.

Lőrinczi Hunor, a Manahiti dobcsapat alapítója és vezetője

2011-ben kezdtem tahiti dobokon tanulni. Az alapokat helyi mesterektől kaptam egy 1 hetes intenzív workshop alkalmával. A hét végén kaptam a tanáraimtól egy toere dobot búcsúajándékul, amit hatalmas megtiszteltetésnek vettem. Ez segített az elhatározásban, hogy folytassam a gyakorlást. A Japánban töltött évek alatt a Tiare Heipua iskolában tanultam, ahol Heikapua Sabarsahtól kaptam útmutatást. 2013-ban pedig 7 hónapot tölthettem Tahitin. Libor Prokoptól vettem órákat toere (rönkdob) pahu tupai (álló bőrdob) és vivo (orrfuruya) hangszereken.
Az éves Heiva versenyen a Pupu Tuhaa Pae csoportban vivon és pahu tupai-on játszottam, zenekarunk 3. helyezett lett a zenei versenyben. A Tahitin töltött idő alatt tagja lehettem a Ia Ora Na Tahiti tánccsoportnak is, ahol toere-n játszottam. A dobolásban sokat köszönhetek még többek között Julius Teaunának, Teva Ariipeiunak és Hiti Ariipeiunak. Magyarországra hazatérve egy afrikai dobzenekarban játszom djembén és emellett tahiti dobzenekarommal gyakorlunk és biztosítjuk az élő zenei hátteret a táncos produkciókhoz.

Horváth Zsuzsó, vezető tánctanár

Szerencsésnek érzem magam, hiszen már a tánciskola első óráin részt vehettem 2015-ben. A külföldön töltött évei után hazatérve láttam Teodórát táncolni, és azonnal magával ragadott az erő, a nőiesség, az áradó életöröm és a dobok ritmusa. A táncórákon a polinéz kultúrát megismerve a tánc szellemiségét is egyre közelebb éreztem magamhoz. Hihetetlen élmény a koreográfiákban megjelenített történeteken együtt dolgozni a táncosokkal, és megtapasztalni, ahogyan ezek üzenete tovább él bennünk. Hálás vagyok, hogy mindazt az örömöt, lendületet és kreativitást, amit a táncos közösségben megélek, tanárként tovább is adhatom.
Az óráimon arra törekszem, hogy a táncosok a mozdulataikban elmélyülve tudjanak kapcsolódni önmagukhoz, és kifejezni a bennük rejlő erőt, szépséget és sokszínűséget.

Angyal Szilvia, vezető tánctanár

2016-ban találkoztam először a tahiti tánccal, amibe egy youtube videóról szerettem bele a nyár folyamán. Alig vártam már, hogy szeptemberben elkezdhessem tanulni, gyakorolni és részese legyek ennek a csodás közösségnek. A mozgás szeretete az egész életemben folyamatosan jelen volt: versenysportoltam, majd jóga és női jóga oktató lettem, majd Balance instruktorként segítettem az emberek mozgását fejleszteni. A mozgásformák közül a táncok mindig is különleges helyet foglaltak el a szívemben, bár egészen mostanáig olyan még nem volt hogy valamit több, mint 5 évig töretlen lelkesedéssel csináljak. Ebben a mozgásban a női erőt láttam megnyilvánulni, azt, hogy nők egyszerre ugyanazt a mozdulatot táncolva mennyire össze tudnak csatlakozni és milyen erősek. Majd az aparima segítségével mindez kiegészült a lágysággal és finomsággal és azóta tapasztalom, hogy ez a két rész és még sok részlet teszi ki azt, ami a nő ezer arca. Óráimon arra törekszek, hogy az újabb és újabb mozdulatokon és kombinációkon keresztül önmagunkból is folyamatosan valami újat fedezzünk fel megismerve ezzel önmagunkat, és magunkban a nő ezer arcát.”

Veszliková Anikó, tánctanár

2016-ban ismerkedtem meg a Tahiti tánccal. Ez a találkozás elég sorsszerűnek bizonyult. Február 14-én léptem be az első táncórámra és szerelem volt első pillanattól kezdve. Annyira magával ragadott ez a mozgásforma, hogy az utam egészen Tahitiig vitt, hogy a polinéz kultúrát közelebbről is megismerjem. A táncórákon a koreográfiák elsajátítása közben egy csodás önismereti útra is találtam, ahol rengeteget tanultam a nőiességről, alázatról, a türelemről, az önszeretetről és az önelfogadásról. Hálás vagyok, hogy a tánc által megélt tapasztalataimat, életörömet, vidámságot átadhatom az óráimon. A táncon keresztül egy ősi kapcsolódási formát is kapunk önmagunkhoz és egymáshoz, ami megtart az új élethelyzetekben, megnyugtat, hitet, erőt és biztonságot ad.

Tóth Laura, tánctanár

Emlékszem, amikor 4-5 évvel ezelőtt az Ütős fesztiválon a tűz körül doboltunk, táncoltunk és megjelent Teo. Azt gondoltam magamban, hogy mennyire szép, hogy ennek a nőnek minden porcikája mozog, ezt nekem is meg kell tanulnom. Azóta a legjobb dolog, ami történhetett velem..beszippantott a zene, a dobok, és a Tahiti tánc. Inkább a pörgős oteákat szeretem, de az aparimák is közel állnak a szívemhez, minden táncóra, és fellépés hatalmas élmény. Idén a fellépéseknek köszönhetően olyan falvakban, vízpartokon, csodás helyeken jártunk, ahová egyébként nem jutottunk volna el.
A tánc ösztönös örömforrás nekem, amit szívesen és nagy lelkesedéssel adok át másoknak is.

Batizi Tímea, tánctanár

Valamikor 2016 tájékán egyszer csak jött egy sugallat, hogy menjek el tahiti táncórára. Fogalmam sincs, hogy honnan jött az ötlet, hiszen azelőtt még nem is láttam ezt a tánc stílust sehol, de a belső hang hívott. A zene, a ritmus (köszi Hunor), a tánc (köszi Teodóra) egyszerűen olyannyira beszippantott, hogy el se tudtam utána képzelni egy életet tahiti tánc nélkül. Főleg, amikor a Manahiti fellépőcsoport (aka. táncos törzs) tagja lettem, és csodás hölgyekkel kapcsolódhattam a tánc által, nem volt kérdés, hogy megtaláltam az egyik fő örömforrásomat az életemben. Ebben a táncban azt élvezem a legjobban, amikor már összeállt a koreográfia, és mi együtt mint egység mozgunk, lépünk, tekerjük a csípőt, hullámzunk és libbenünk. Ez egy hatalmas flow élmény, amit kívánok mindenkinek hogy megtapasztalja. A női energiák finom lágysága, a dobok hangja, és a zenék simogató dallamai olyan érzést keltenek, mintha Tahitin egy lágy szellő érintené meg a bőrömet. Amikor átélem a tanítványoktól sugárzó lelkesedést, és örömöt, az a legelső tahiti tánc órámat juttatja eszembe.

Bárány Ilona, tánctanár

Egész életemben igényeltem az intenzív testmozgást, sok sportágat kipróbáltam, főként labdásokat, de a röplabda volt maradandó az életemben immáron 15 éve, jelenleg is versenyszerűen játszom. Emellett elkezdtem érezni, hogy szükségem lenne a szabad testi önkifejezésre is a táncon keresztül, amiben nem nagyon volt azelőtt tapasztalatom, nagyon merev voltam, ha táncolásról volt szó, emiatt a ritmust se találtam.
2017-ben találkoztam először a Tahiti tánccal az Ütős fesztiválon egy Workshop keretén belül, de csak egy évvel később határoztam el, hogy órára is járjak 2018 őszétől. Úgy éreztem ez jó kezdés lesz a testem ilyen fajta megismerésének és oldódásának. Már az első félév végén a magunknak és ismerősöknek tartott előadáson megtapasztaltam milyen fellépni színpadon azzal, amit előtte rengetegszer gyakoroltunk. Egy koreográfiában táncoltam az egész táncos iskolával együtt (kb 30-40 táncos). Felemelő érzés volt, nagyon elérzékenyültem a színpadon, hogy mertem vállalni magamat és megmutatni ennyi embernek. Sok és intenzív gyakorlást követően a következő évben már a fellépő csoportban találtam magam, még több ilyen élmény után kutatva. Számomra motiváló, hogy azóta is úgy érzem, hogy folyamatosan jönnek az újabb kihívások Teodóráék folyamatosan emelik a szintet, mindig van hova fejlődni.
A táncban és a gyakorlásban azt szeretem a legjobban, amikor rá tudok hangolódni a zenére, szinte az mozgatja a testemet. Már a bemelegítésnél és az alapmozdulatok gyakorlásánál is nagyon élvezetes számomra a ritmusra mozdulni, remélem ezt minél többen minél hamarabb megtapasztaljátok, ha még nem tettétek.

Éles Szandra – gyerek tánc tanár

2020-ban jött velem szembe a tahiti tánc és azonnal beleszerettem a mezítláb táncolás adta életérzésbe és a mozdulatok magával ragadó természetességébe.
Ahogyan a tahiti tánc elmeséli az élet csodáit és lépéseivel visszaadja a természet elementáris erőit, ahogyan egyidejűleg jeleníti meg az erőt és a finomságot, a szilárdságot és a kedvességet, és bemutatja, hogy ez a sokszínű érzelemvilág egymást támogatva, mind erényekké válnak, nekem ez hozza el a hálateltséget, amikor táncolok.
Manapság nagy reflektort kap a test, ezzel rengeteg elvárást, stresszt támasztva felé.
Feladatomnak érzem, hogy ezekben, a felnőtteket is próbára tevő útvesztőkben támogassam a gyerekeket, fiatalokat, hogy meglássák, a testük egy olyan hely, ami magabiztosságot és örömöt rejteget számukra, és, hogy mihamarabb otthonra leljenek saját magukban és kialakuljon az egészséges öngondoskodás, a hála érzete és a mozgás szeretete.

Trinh Lien Huong (tiszteletbeli tag, Saigon, Vietnam)

Kapcsolatom a Tahiti tánccal 2013-ban kezdődött az első szingapúri Tahiti tánciskolában, a Tahiti Dance Fitness-ben, amit egy tahiti testvérpár alapított. Amikor 2015-ben Budapestre költöztem, az egyetemen vegyes táncokkal foglalkozó csoportot alapítottam, ahol én képviseltem a polinéz mozgásformát. A Tahiti tánc alapítójával, Teodórával 2015 novemberében találkoztam és az első években segédtanárként támogattam a tánciskolát. 2017-ben visszatértem Vietnámba és 2 évvel később Ori Tahiti Smile néven megalapítottam saját tánccsoportom. Saigon-ban tartott rendszeres óráimon eredeti tahiti alapmozdulatokat és saját koreográfiákat tanítok. Táncosaim az ori Tahiti művészeti szépségéből, a támogató közösségben való tánc öröméből és a polinéz kultúra iránti tiszteletből meríthetnek inspirációt az óráimon.