Aparima A Reva
Kezdő tanfolyam, szerda 18-19:20
Koreográfia: Horváth Zsuzsó, Zene: Vaiteani
A kezdő táncórákon ezzel az érzelmes, mély, mégis felszabadító aparima koreográfiával dolgozunk. A dal a tahiti Vaiteani formációé, a modern zenei világ mögött egy polinéz mitológiában gyökerező motívum rejlik. “A Reva” a tahiti nyelvben álmot és látomást jelent, a polinéz mitológiában pedig Reva az álmok és látomások istennője. A dal szövege a vágyat és megszállottságot jeleníti meg, valami olyan iránt, ami lehet, nem valós vagy elérhető. Arra ösztönöz minket, hogy engedjük el azokat a képzeteinket, amelyekhez görcsösen ragaszkodunk, akkor is, ha ez néha szép álmok elvesztésével jár, és éljük meg a jelenben a boldogságot.
A koreográfia előadásában a legnagyobb technikai kihívást a lassú kitartott mozdulatokban, a finom átvezetésekben és a magas és mély mozdulatok dinamikus váltakozásaiban tapasztalhatjuk meg.
Aparima Ō ‘Urataetae Iti E
Haladó tanfolyam, szerda 19:40-21:00
Zene és koreográfia: Mevina
Ez a lírikus tánc a tahiti tánc és zene istennőjéről, Urataetae-ről szól. Az elegancia és légies könnyedség, ami benne van ennek a koreográfiának a mozdulataiban, elvarázsolja a táncost és a nézőt egyaránt. Játékos és mégis erőteljes, ünnepélyes koreográfia. Sok benne a meglepő mozdulat, Mevina a polinéz művész körökben híres Nonosina/Liufau családból származik. A család polinéz gyökerekkel rendelkezik és több generáció óta népszerűsítik és adják elő művészi zsenialitással, újítókészséggel és tánctechnikai és kultúrális pontossággal a polinéz szigetek táncait. Ebben a koreográfiában is felbukkannak olyan elemek (már az intro rész mozdulataiban), amik a tahiti táncban szokatlanok, másik szigetek hagyományait idézik. A tahiti, a vegyes polinéz és a modern elemek dinamikus összefonódása adja a koreográfia és a zene lendületét és szépségét. Öröm nézni, öröm hallgatni, öröm táncolni.
Ez a koreográfia haladó színtű, sok benne a szintváltás (guggolás, térdelés, hirtelen felállások), ami az erőnlétet teszi próbára, és a floorworkos elemek jó kis kihívást jelentenek a hajlékonyságnak, a csípő teljes mozgástartományának és az egyensúlyérzéknek. A karok-csípők-lábak koordinációja is sok gyakorlást igényel, nem egyszerűek az elemei. Miután ezeket felépítettük és rutint szereztünk benne, a félév utolsó részében azon fogunk dolgozni, hogy azzal a légiességgel és eleganciával tudjuk előadni ezt a koreográfiát, ami megilleti
Otea Fenua
Online tanfolyam, zoom kedd 18:00-19:30, vagy felvételről
Zene: O Tahiti E – Otea Amui, Koreográfia: Végh Teodóra
A föld elem karaktere, és főleg a föld tavaszi megújulása járt a fejemben, amikor írtam ezt a koreográfiát tavaly télen. Még aludt a természet és úgy éreztem valami igazán lelkesítő, testet-lelket pezsdítő és melengető koreográfiával szeretném átívelni a szakadékot a tél legsötétebb, leghidegebb napjai és a tavasz ígérete között. Ebből a hangulatból született ez a koreográfia és engem mindig feltölt, reményt és energiát ad, mikor táncolom. Az én megélésem az, hogy hiába a hangos szilveszter, az újévi lendület és fogadalmak, a természet (és vele együtt én is) lassan, fokozatosan ébred téli álmából.
A tánc első része az ébredés.
Még ülve, közel a földhöz, ébredünk mi is a láthatatlan, a föld mélyén szunnyadó magokkal együtt.
A második rész a szépség ünnepe.
Még mindig a láthatatlan világban, de csíráznak a magok és kezdjük formálni a szirmokat a kinti világra készülve.
A harmadik rész a harcosé.
A harcos, aki megdolgozik a sikereiért, az örömeiért, az álmaiért.
A negyedik rész a köszöntés.
Ez az, amikor a táncos és a természet is felébredt már, a harcos és a szépség minőségei is együtt tudnak jelen lenni. Ideje kilépni a külvilágra, megérkezik a tavasz, kidugják a fejüket a földből az első virágok, a táncos pedig készen az örömökre és a harcokra, bátran és nyitott szívvel és tettrekész lendülettel fogadja a tavasz éltető ígéretét.
Ez a tánc technikában és koreográfiában középhaladó színtű, a gyors tempo és a hirtelen ritmusváltások jó kihívás lesz nem csak a csípőknek hanem a füleknek is. A mozdulatok változatosak és ötvözi a kortárs (floorwork, például guggolásból dinamikus felállás lábsöpréssel) és a nagyon ősi, tradicionális (pl. törökülésben ritmikus térdcsapkodás) elemeket. Fizikailag a sok szintváltás, guggolás és a sok faarapu (csípőpörgetés) teszi magasra a lécet. Az Otea Fenua a szép kivitelezéshez kéri az erőnlétet, rugalmasságot és a rendszeres gyakorlást, de látványosan meghálálja a befektetett munkát.
