Már egy 10-15 perce javában csináltam az online órát felvételről, amikor éreztem, hogy valami nem stimmel, valami olyan fura, de mi?
Tükörbe néztem és láttam, hogy jaaa, hogy nincs rajtam pareo…. Éppen, amikor rámtör a táncolhatnék, csak úgy in medias res
Többek között ez is az online óra egyik nagy-nagy szabadsága.
Az örök megosztó téma, az online óra szépségei és a rettenetes, félelmetes buktatói, avagy ha magam vagyok lehet nem megyek elég mélyre
és társaság nélkül olyan izé
és amúgyis az én képességeimmel online táncolni….
Pedig olyan felszabadító a saját ritmusodban kísérletezgetni, edzeni, hogy én például augusztusban rongyosra táncoltam a júliusi online órákat.
Érdekes és izgalmas otthon, a saját csendemben megfigyelni a fejlődésem, az utam és reakcióidőim a tánc szemével.
Amit tegnap nem bírtam szusszal, ma bírom.
Ami tegnap még sehogy nem nézett ki, ma formát ölt, holnap már stílust bont.
Ami tegnap fájt, ma csábos mosolyt hoz.
Ami tegnap az agyamat megzsongatta, mára észrevétlenül kitisztult, beért, utat tört.
Mert az agyunkat is trénerezni kell rá, hogy ezt a fajta kihívásokkal teli adrenalint a hasznára tudja fordítani. És ha bizalmat szavazunk magunknak egy következő alkalommal az online óra nehézségei már nem kudarcot hoznak, hanem fejlődést, épülést, egy csúcsra járatott kognitív teljesítőképességet.
A napi 8 órás gép előtt rostokolásomat is a tánccal igyekszem ellensúlyozni. A tánccal próbàlom magam a helyes, könnyed testtartásra emlékeztetni. Bevallom nektek, hogy a mai napig Zsuzsó egy onlineórai tanácsát megfogadva, előveszem néha az esernyőmet és azzal táncolok itthon. Ezzel nemcsak korrigálom a felsőtestem tartását, hanem a testem súlypontját is jobban tudom csekkolni. Fú és egy-egy nehezebb nap után, ha ez az esernyő beszélni tudna…..
Nem maradt más hátra, mint
Gépeket bekapcsolni, hangszórókat izzítani, onlinetáncra fel!
