Sosem fogom elfelejteni az első Tahiti tanc órámat az Everness fesztiválon 2017-ben. Maga a ritmus , a dobok és a mozgás, a két táncos teljes szinkronban... teljesen magával ragadott.. csak azt éreztem, hogy én is szeretnem így tekerni a csipőm... ez a felszabadult, a földdel és a természettel teljesen összhangban levő tánc nagyon nőies, de egyben erőt és tartást is ad. Nagyon élvezem, amikor együtt mozgunk akar a tancteremben, akar a fellépéseinken. Pont ezt az élet örömöt és felemelő érzést, amit ilyenkor tapasztalok, kerestem életemben mindig, és most megtaláltam. Ilyenkor érzem azt, hogy valóban “élek!”

Lassan két éve táncolok - az egyik legjobb döntés volt, amit az életem teljesebb megélése érdekében hozhattam. Tényleg forradalmi, ahogy a medence, a csípő és szépen fokozatosan az egész test felszabadul, áramlani kezd, igazi alkímia ez. Lehetetlen megunni. Vigyázat, súlyos mellékhatás, hogy közben nem tudsz nem jelen lenni a pillanatban! A tanári kar fantasztikus - az online térben is! A közösség otthonos és megtartó. Puding próbája az evés - a Tahiti táncé pedig hogy részt veszel az első órán (: !

"Jókedv, nőiesség, virágok, ez a három szó jutott eszembe, ahogy a tahiti táncra gondoltam. Egész egyszerűen imádom a táncot, a zenéket, a közösséget. Imádom, hogy mindig teljesen kikapcsol, feldob és elégedettség érzetet ad. Kiváló kardio mozgásként is, de mellette sokat segít a nőiesség kibontakoztatásában, az önelfogadásban, önszeretetben. Remélem minél tovább, ameddig csak lehet, az életem része lesz.:)"

Életem első tahiti tánc óráján feszengve szorongattam az ügyetlenül a csípőm köré tekert kendőt és az ajtót lestem, mikor adódik egy olyan pillanat, amikor észrevétlenül kimenekülhetek. Aztán egyre bátrabban léptem be ebbe a terembe. Észrevettem, hogy a tükörben néha rám pillant egy lány, félszegen, majd zavartan elfordítja a tekintetét. Nem láttam különösen szépnek, kicsit görbén is tartotta magát. Ahogy teltek a hetek, egyre többször néztünk össze, és egyre több szépséget vettem észre rajta. Érdeklődve figyelni kezdtem őt. Észrevettem, milyen szép a derekának az íve, a bokája karcsúsága, és milyen szép, ahogy egy-egy mozdulatban a kicsinek nem mondható:) hasa nőiesen megmozdul . Ahogy teltek az órák, még ezer apróságot láttam meg, ami elvarázsolt. Egyre szabadabb volt, a tartása is megváltozott, kihúzta magát, és mikor ránéztem, már nem fordította el a tekintetét, hanem mélyen a szemembe nézett. Boldog volt es szabad. Én voltam az a lány.

Kedveseim, sokszor ajánlok, osztok meg oldalakat, programokat, a legtöbb olyan, amire én vágyom, és végül nem történik semmi, mert elsodor az idő a tennivalók. Most egy olyan lehetőségre hívom fel a figyelmeteket, amit kipróbáltam, és végre tapasztalatok alapján tudom mondani, ezt ne hagyja ki senki, aki nőnemű. Olyan sok impulzus jön a világból, hogy lehetsz szép, boldog, mi mindent kell azért tenned, hogy legyél 180 cm magas, 34-es konfekciómérettel. Itt nem számít, nem számít, hogy kicsi vagy, vagy magas, husi vagy ropi, tinédzser vagy szépkorú. Ha ide elmész, ha kipróbálod a Tahiti táncot, rájössz, hogy te szép vagy, erős vagy, önbizalmad lesz, és bármilyen nehezen megy, ügyetlen vagy, Teodóra akkor is azt mondja, „sokkal szebb”. Amit én tudok mondani, kb ¾ év alatt megerősödtek a hátizmaim, észre sem vettem, hogy figyelek a tartásomra, szívesen húzom ki magam, büszke vagyok arra, amilyennek a Teremtő formált. Nem voltam a legszorgalmasabb nebuló, de néha bizony még itthon is gyakoroltam, mert hiányzott, vágytam rá. Teljesen elmúlt a hátfájásom, bár ehelyett mindig fáj valahol máshol, de tudom ott is van izom, és előbb utóbb látszani fog. Szóval menjetek Tahiti táncra, heti egyszer legalább, most indul újra kezdő csoport, szavakkal leírhatatlan az a harmónia, és az a közösség, ahol egymásra fogtok találni.

Az én ajánlásom: aki nem szereti szexinek érezni magát az NE JÖJJÖN!

Legjobb döntéseim egyike volt, hogy elkezdtem ide járni. Nagyon sokat kaptam, önbizalmat, vidámságot, kedves, értékes lányokat, akikkel nagyon jól érzem magam. És hát egy olyan tanárt, aki elsőkézből adja át ennek a táncnak, ennek a kultúrának a tudását és szellemiségét, azokat az érzéseket, azt a világot, amit eddig nem ismertem.

Nagyon ajánlom, Csajok! Jó buli, jó csapat, szuper oktató, zseniális mozgásforma!

A tahiti tánc és én néhány évvel ezelőtt találtunk egymásra, pont a legjobbkor, mert ez a mozgás- és érzésvilág egy számomra nagyon nehéz időszakot segített átvészelni és feldolgozni. Azóta is erőt merítek belőle. Változtam általa és ez a változás tetszik. Szeretem a tahiti zenék optimizmusát. Szeretem a tánc színességét, változatosságát. Szeretem az izgalmát, szeretem a nyugalmát – a dinamikus, dobos zenék pezsgését és a kezek lassú, romantikus meséit. Szeretem, hogy korhatár nélkül táncolható. Szeretem a csoportot. Jó, hogy Veletek, különleges és tehetséges emberekkel táncolhatok együtt bíztató légkörben. Rengeteget tanultam és tanulok Tőletek, ami nem csak a táncra, de az életszemléletemre is hatással van. Általatok megláttam magamban az optimizmust, amit azóta is igyekszem fejleszteni. Az órák a testemnek intenzív edzést, a lelkemnek megnyugvást, felfrissülést adnak. Ezért szeretem. Ezért köszönöm. Maururu 🙂

Amit én nagyon szeretek ebben a táncban, az az, hogy nagyon természetes és egyszerű. Hogy nem kell előadni és nincs benne semmi mű. Amikor táncolok, az olyan, mint találni egy forrást, ami árad és feltölt és oltja a szomjadat és a legcsodásabb, amikor ráébredsz, hogy ez a forrás benned van! Köszönöm Teodóra, hogy elvezettél ehhez a forráshoz és mindig újra elvezetsz bennünket! 🙂 Nem csak táncolni tanulhatunk, hanem önmagunkat elfogadni, felfedezni, csodálni és szeretni. Ez mind csakis a táncon és a zenén keresztül! Nem tudom, hogyan, de működik, mert csuda dolog, hogy a táncórák végén mindig sokkal szebbnek látom magam, mint előtte, és ezzel szerintem, nem vagyok egyedül. 🙂

Nagyon köszönöm Teodóra, hogy széppé tetted az idei telemet, hogy nyarat hoztál a szürkeségbe, hogy mindig biztattál, hogy nem adtad fel, meg fogjuk tanulni, hogy türelmes voltál, hogy sugárzóvá tettél, hogy vékonyabb a derekam, hogy tudom, hogy húzzam ki magam szépre, hogy legyek büszke magamra, és bár minden csütörtökön alig vártam, hogy hazaérjek, és pénteken szépen ültem egész nap a fenekemen az irodában a feszülő izmaim miatt, de alig vártam a következő órát, a gyakorlásokat, aminek az eredménye ez a sugárzó arc. El tudom fogadni magam olyannak, amilyen vagyok, és tudom, hogy lehet még jobb, csak gyakorolni kell, és nem feladni, mosolyogni, és élvezni a táncot, a zenét, és azt a közösséget, amit összekovácsoltál, ahol minden egyes ember egy ajándék volt számomra.

Hogy miért pont a tahiti tánc és hogyan jött ez az egész? Egy véletlen műve, vagy talán mégsem, azt hiszem nincsenek véletlenek. Nekem rengeteget ad ez a tánc, örömet, kitartást, önbizalmat, önmagam elfogadását és szeretetét. Egyben kiváló és elég kemény edzés, erősítés. De bármilyen fárasztóak is az órák, minden alkalom feltölt. Fantasztikus hangulata van a zenének, magának a táncnak és minden csütörtök esti órának. Persze ehhez hozzájárul Teodóra csodás személyisége, ahogy rengeteg türelemmel és szeretettel biztat minket óráról órára, illetve a remek csapat is, akikkel egyszerűen jó együtt táncolni, nevetni ha bénázunk és büszkén mosolyogni a színpadon. Boldog vagyok, hogy tagja lehetek ennek a kis csapatnak 🙂 🙂 Köszönöm

Már sok táncot végig próbáltam: néptáncoltam, társastáncot tanultam és rúdtáncoltam is. De egyikben sem találtam, amire igazán szükségem lett volna. Nem mondom, hogy az előbb felsoroltak nem lennének épp oly jók, mint a tahiti tánc. Egyszerűen csak nem „Én” voltak, nem engem jellemeztek. Úgy vélem mindenkinek meg kell találni a saját táncát, a táncot amivel eggyé válhat, a táncot AMIVÉ válhat. Én a tahiti táncban találtam meg azt a nőiességet, lendületet, életörömöt, amire mindig is vágytam. Kihozta belőlem a legjobbat. Ha táncolok, gyönyörűnek és erősnek érzem magam. A ritmikus zene elringat és olyan mintha egy varázslatos helyre röpülnék általa, ahol mindig süt a nap s mindenki boldog. Minden tahiti táncóra olyan lendületet ad, ami segít átszárnyalni a hetem nehézségeit. Valahogy sokkal könnyebbnek érzem tőle magam. Szeretek utána elmerengeni és rácsodálkozni a világra. Mert a tahiti tánc nekem nem csupán testi, lelki, hanem szinte már spirituális élményt is ad. És ezt az élménykavalkádot nem csak a táncnak-zenének köszönhetem, hanem a nagyszerű csapatunknak és Teodórának is. Köszönöm, hogy táncolhatok Veletek!

Nagyon szeretek táncolni és sokféle táncot kipróbáltam már. A legtöbbnél egy idő után a lelkesedés eléggé lecsappant. Ennél a nőies, temperamentumos, energikus táncnál megmaradt a lelkesedésem és még így online is lelkes vagyok. Valóban kemény edzés és el is fáradok a végére, de mégis nagyon sok energiát kapok. Olyan mintha az ember elutazna egy gyönyörű tengerpartra másfél órára és ott élvezné a napsütést, a tenger zúgását és illatát és ettől feltöltődik és gyönyörű nőnek érzi magát. És ehhez kell az a közösség ami megtart, odavonz és ahol ezt megéljük. Igaz most már nagyon hiányzik az élő, valós találkozás, azért érzem a táncos közösség erejét.

Mindig is rendkívül nehezemre esett mindenféle mozgás, bevallom nem szeretek sportolni, de az egészségem miatt úgy éreztem, muszáj valamit csinálnom. Rajongom mindenért, ami a tengerrel kapcsolatos, így kezdtem bele a tahiti táncba. Mivel nulla erőnlétről indultam, így rettegtem tőle, hogy nem fogom bírni, és tény, hogy a másfél órás órák alatt a mai napig haldoklom, de nem egyszer fordult elő, hogy szörnyű napom volt, majdnem kihagytam az órát, de miután rávettem magam, hogy belépjek Zoomra, olyan hálás voltam a lányoknak, mert a végére a közös tánc, a zene és a sikerélmény egészen felvidított. Külföldön élek, így teljesen online járok, és nagyon örülök, hogy így is részese tudok lenni egy kis magyar közösségnek. Azt hiszem elég, ha még annyit hozzáteszek, hogy idén a karanténnak köszönhetően leszűkült lehetőségek miatt a szülinapom estéjét is az online órán töltöttem, és nagyon jól döntöttem! Köszönöm Nektek, hogy hihetek a fejlődésben, kitartásra ösztönöztök, még ha én épp úgy érzem, hogy nem is megy jól, és minden alkalommal emlékeztettek arra, hogy az életben mennyi szépség van, amiért érdemes élni!

Eddig bármilyen sportot űztem, ha közben tükörben véletlenül megláttam magam elment minden életkedvem. Azt hittem nem létezik hogy ez lehet másképp. A tahiti táncban az az elképesztő, hogy gyakorlás közben szépnek látom magam. Ég a combom, izzadok és mégis, minden mozdulat annyira szép, annyira szexi, önmagától ösztönöz hogy keményebben és precízebben csináld minden alkalommal. Minden alkalom után érezhetően jobb a közérzetem, a hangulatom, és úgy érzem egy valóban egészségesebb énképem alakult ki. Köszönettel tartozom ezért a csodálatos oktatóknak és a színes és harmónikus női tánc-közösségnek, akikkel megélhetem ezt az örömöt és fejlődést minden egyes órán!

Ez a tánc valami csodálatos módon segít összekapcsolódni legbelső erőforrásunkkal, nőiességünkkel. Olyan életörömöt, magabiztosságot és női energiákat szabadít fel, hogy egy-egy táncóra után azt érzed, tiéd a világ. Amióta táncolok, nem csak az állóképességem és a tánctechnikám fejlődik - olyan ez, mint valami önbizalomfejlesztő női kör, ahol szinte észrevétlenül elkezded egyre jobban szeretni magad. Úton, együtt a teljesség felé…