Sokat köszönhetünk Heikapua Minako Sabarsahnak, a Tiare Heipua tánciskola alapítójának (Ishikawa, Japán), aki a Japánban töltött évek alatt mentorált minket. Olyan mestert ismerhettünk meg benne, akiben szenvedélyes tűz ég a polinéz kultúra hiteles közvetítése iránt, a tanítást hivatásként éli meg és őszinte szeretettel és szigorú igényességgel fordul a tanítványai felé. Emellett alkotó nő, aki csodát varázsol az őt körülvevő eszközökből és lehetőségekből. A mai napig rengeteg inspirációt merítek az ő élethez, tánchoz és emberekhez való hozzáállásából.
Hatalmas álmom vált valóra, amikor 2014-ben Hunorral nyolc hónapot Tahitin töltöttünk. A ritmus és a tánc szeretete vitt oda minket. Szerettük volna megtapasztalni a tahiti táncot és dobolást a saját szigetén. Szerepeltünk a Heiván, az évente rendezett nagy táncversenyen, ahol a helyi csapatok mérik össze tudásukat. Júliusban két hétre táncos-zenés előadásoktól visszhangzik a sziget, minden este más csapat adja elő az arra az évre írt történetét. A versenyt megelőzően fél évig gyakorolnak a csapatok erre a megmérettetésre. Mi is bekerültünk egy csapatba és végigcsináltuk a gyakorlást februártól júliusig. Minden leleményességünkre szükségünk volt, hogy megteremtsük az életfeltételinket fél évre a szigeten és valóra váltsuk ezt az álmot. Először egy táncos barátunknál laktunk, később autóba költöztünk. Utána egy másik barátunk házát őriztük az ő hosszabb távolléte alatt. Alkalmi munkákból és a megtakarításainkból éltünk, közben tanultunk franciául és tahiti nyelven is, mellette pedig igyekeztünk annyit magunkba szívni a helyi kultúrából, amennyit csak tudtunk. A Heiva csapat mellett egy helyi táncos és dobos csapathoz is elszegődtünk gyakorolni (Ia Ora Na Tahiti) és mindketten jártunk tanárhoz is, hogy a tánc- illetve dobtudásunk fejlesszük. Hunor Libor Prokoptól tanult toerén (rönkdob), pahu tupai-on (álló bőrdob), pahu tari parau-n (nagydob) és vivo-n (orrfurulya) játszani. Én Teruria Taimana Oihanu iskolájában fejlesztettem a tánctudásom. A tánc és dob mellett valódi emberi kapcsolatokat is találtunk a szigeten. Megindító volt a befogadó szeretet és nagylelkűség, amivel felénk fordultak, segítettek, gondoskodtak rólunk azok, akikkel a szigeten találkoztunk.

A verseny végeztével vitorlás stoppal indultunk tovább Tahitiről Új-Zéland felé. Háromhónapos hajóutunk során bejártuk a polinéz szigeteket: meglátogattuk Raiatea szigetét, ahol a polinéz kultúrkör szíve és legfontosabb szent helye fekszik (Taputauatea Marae). A Cook-szigetek (Rarotonga) érintésével Tonga felé vettük az irányt, majd a Minerva zátony természeti csodáját útbaejtve Aotearoa, vagyis Új-Zéland északi csücskén kötöttünk ki. Azt az útvonalat jártuk be, ahol a polinézek is végighajóztak, mikor benépesítették a szigeteket. Felejthetetlen élmény volt ez az út, rengeteget tanultunk mind az óceán világáról, mind a szigetek életéről. Bálnákkal, delfinekkel, rájákkal úsztunk, éjjel világító planktonokban gyönyörködtünk a többnapos átkelések idején. A szigeteken sok helyen táncra perdültünk, doboltunk a helyiekkel. Szigetről szigetre új arcát fedte fel nekünk a déli Csendes Óceán és az értékrendjében és nyelvében hasonló, mindennapi világában mégis sokszínű polinéz kultúra. Külön öröm volt, hogy vitorlás utunk egybeesett a Hokulea útjával. A Hokulea egy hagyományos vaka (polinéz vitorláshajó), a szigetek identitásának egyik legfontosabb szimbóluma. Ennek a hajónak az útját kísérve tanúi lehettünk a hagyományos üdvözlő ceremóniáknak a szigeteken.
Három tetoválást is hoztunk haza erről a különleges útról: Hunorral mindketten csináltattunk egyet-egyet Tahiti szigetén a Heiva versenyre készülve. Ezek a tetoválások egy marquesas szigetek-i mester, Efraima munkái. A főszereplők mindkét tetováláson egy táncos és egy dobos. A harmadik tetoválás Aotearoa szigetén készült és a combomat díszíti. Egy maori asszony, Paitangi készítette és a három hónapos hajóút emlékeit önti képekbe.

Mély nyomot hagyott bennünk ez a különleges út, hazatérve úgy találok vissza a szigetek varázslatos világához, hogy élő dobok lüktetésére táncolok. Hatalmas öröm, hogy kitartó és összetartó csapat kovácsolódott körénk táncosokból és dobosokból és 2015 óta Magyarországon is gyakorolhatjuk a szigetek táncait és ritmusait és írhatjuk a saját történeteinket.

A tánciskola alapítása óta is folyamatosan képzem magam, rengeteget köszönhetek Leolani Gallardo (Te Aho Nui iskola) dinamikus, modern koreográfiáinak és erőteljes, magával ragadó tanítási stílusának. Több workshopján részt vettem Barcelonában és Budapesten is vendégül láttuk. Tahia Cambet rendkívül alapos egyéves online kurzusán vettem részt 2020-ban. Ez az élmény tánctechnikában és kreativitásban is megváltoztatta és elmélyítette a tánchoz való viszonyom. Jelenleg Kanani Lokelani Asuega szólótáncos tréningjén veszek részt. Fontosnak tartom, hogy engem is folyamatosan érjenek új impulzusok és fejlesszem magam, hogy a közösségépítés mellett izgalmas szakmai kihívás legyen számomra a tánc, a táncosaimnak pedig biztosítsak folyamatos, intenzív fejlődési lehetőséget.