TÁNC AZ ÉLET – ÚTI PORTRÉFILM
Csapó András, díjnyertes dokumentumfilm rendező, Végh Teodóra és Lőrinczi Hunor, a Manahiti Táncosok és Dobosok alapítóinak közös alkotása. Teodóra és Hunor Tahitin tanultak, onnan hozták haza ezt az ősi művészetet. Ebben a filmben bemutatják, ők hogyan élték meg ezt a távoli világot és miért és hogyan hozták a táncot, a dobokat és azt az életérzést, ami körüllengi a tánciskolát. A film egy útinapló, külső és belső utazásokról egyaránt.
“Mikor táncolok, sugárzom, hiszen ez nekem tényleg az önfeledt boldogság és egység ideje. De belül nem ilyen egyszerű az út, van kanyar bőven. Kívülről úgy tűnhet, töretlen lelkesedéssel megyek előre. De sokszor van bennem kételkedés. Izgalmas, közben fárasztó és magányos úttörőnek lenni. Néha elbizonytalanodom, hogy ezt az ősi tudást, hogy tudom a legjobban átadni úgy hogy az méltó marad a forrásához mégis beleillik a modern európai élet szövetébe.”
Több, mint egy évet dolgoztunk ezen a filmen közösen Csapó Andrással (Csapó Studió), aki tehetséges, alázatos és mélyen érző és mélyre látó művész, tanult, világlátott szakember és ami ennek a filmnek az előcsalogatásához különlegesen is fontos volt: kitartó és szerető barát. Amit itt elétek hoztunk az rengeteg közös beszélgetés, szerkesztés, gyűjtés, vágás, stúdiózás, beszélgetés, küszködés, nevetés és aha pillanat eredménye.
Megdolgoztunk ezért a filmért Lőrinczi Hunorral tíz évvel ezelőtt, amikor ő olyan kitartóan dokumentálta a világjárásunk és azokat a lélegzetelállító élményeket, amiket megálmodtunk és valóra váltak a déli Csendes óceánon és a szigetein. Megdolgoztunk érte ketten hazatérve, amikor úgy döntöttünk, elkezdjük a tahiti táncot és a dobokat tanítani, vinni a hírét itthon, megmutatni az erejét, a szépségét, a méltóságát ennek a kultúrának és művészetnek.
Megdolgoztunk ezért a filmért a táncosaimmal is, akik évek óta hűséges társaim ebben a kalandban, a táncban, a közösségépítésben, a kreatív kísérletezésben, a merész projektekben és a legszebb koreográfiákban.
Andrisnak nagyon hálás vagyok az alaposságáért, hogy nem akart megállni egy tetszetős, felszínes filmnél, hanem időt lés energiát nem kímélve kíváncsi volt a részletekre, a mélyebb rétegekre, a mögöttes történetre, a dinamikákra, a kulturális háttérre. Segített feldolgozni, átdolgozni az elmúlt tizenöt évem, úgy hogy valóban a sajátomként mesélhetem el.
Remélem nektek is tetszik és tudtok szépséget látni, inspirációt meríteni belőle.